Monori Sándor
Búvároktató
NAUI 41171
Mobil:+ 36 30 231 8528

A búvárkodás és Én

A légzőkészülékes búvároktatással 1987 őszén kerültem kapcsolatba (Jézusom! Ez már 22 éve volt!!!), amikor elvégeztem első - még annak idején MHSZ-es - búvártanfolyamomat a BHG Búvárklub keretein belűl. Ebben az időszakban megismerkedtem magyar tavakkal (Ecséd, Gyékényes, Dorog, stb.) valamint néhány alaklommal volt lehetőségem résztvenni néhány adriai túrán.

1995-ben tettem le az első nemzetközi minősítést adó vizsgámat a PADI szineiben mint open water diver, köszönet Koppányi László (Bubó) búvároktató barátomnak, akit a mai napig nagyon jó búvárnak és oktatónak tartok. 1996-tól kezdve életem szerves része lett a könnyűbúvárkodás. 1997-ben elvégeztem a PADI Advanced (Haladó nyíltvízi búvár) tanfolyamot és rendszeresen gyakoroltam a merüléseket. Szerencsére baráti társaságomban többen is búvárkodtak, így mindig meg volt a lehetőség a különböző túrák szervezésére. Évente több alkalommal jártam az Adrián és Egyiptomban valamint kedven célpontom lett Dél-Kelet Ázsia. Jártam Thaiföldön, Indonéziában, Fülöp-szigeteken, Sri Lankán, Maldív-szigeteken, Seychellesen , és ezeken a helyeken számos merülést végeztem.

2001-ben végeztem el az SSI mentőbúvári tanfolyamát, majd 2003-ban NAUI dive master minősítést szereztem. 2004-ben Székesfehérváron Miklós Tamás NAUI Course Director-nál végeztem el az oktató tanfolyamot. 2004 óta renszeresen oktatok búvárokat a NAUI rendszerének előírásai szerint.

Magyarországon általánosan a tanfolyamot végzett búvárok 10%-a az aki tovább képzi magát és csak 5%-ot tesz ki azok száma akiknek az életüknek szerves részét képezi a búvárkodás. Az álatalam felépített rendszerrel szeretném biztosítani minden búvárnak, hogy kedvet érezzen ahhoz, hogy tovább képezze magát illetve biztosítva legyenek olyan szinvonalú szolgáltatások, búvártúrák, melyek révén gyakorolhassák a megszerzett merülési tudást és megvásárolhassa a hozzá szükséges felszerelést.

A merüléssel kapcsolatos első gondolataim egészen az 1980-as évek elejére tehetők. Volt szerencsém olyan családban felnőni (Köszönöm édesanyámnak és édesapámnak!) ahol szüleim a munkájukból megspórolt pénz egy elég jelentős részét utazásra költötték. Ne gondoljon senki itt öt csillagos szállodákra és fényűzésre! Szüleimmel sikerült bejárni Európa nagy részét (Trabanttal vagy később Wartburggal) kempingezéssel ami meghatározó volt további egész életemre. Mai ésszel végigondolva nem biztos, hogy be merném járni például Törökország ázsiai részét egy 7 éves wartburggal. Szerencsémre szüleimben benne volt ez a bátorság és ezzel a lehető legtöbbet adták nekem.

Természetesen a család is a déli országokat részesítette előnybe, így nagyon sok olyan helyre eljutottam ahol találkozhattam későbbi szerelmemmel a TENGERREL. Rengeteget sznorkeleztem és vágyakozva néztem a víz alatti világot, hogy ott milyen csodák is lehetnek.

1983-ban kezembe került egy könyv ahol Pásztor Ferencék a Szaturnusz nevű balatoni vitorlással az Adriáról indulva elhajóztak a Vörös-tengerre. Ez a könyv teljesen elvarázsolt és szinte a saját bőrömön éreztem azokat a kalandokat, élményeket amiket ez a társaság ezzel a túrájával átélt. Természetesen a Vörös-tengeren merüléseket hajtottak végre és azok élményét olyan hűen adták vissza a könyvben, hogy fülig szerelmes lettem a búvárkodásba. Sajnos nem ismerem személyesen ezeket az embereket akik részt vettek ezen a nagy kalandon, de ezúttal szeretném megköszönni nekik, hogy megírták az élményeiket ebben a könyvben.

Jelenleg is életem szerves részét teszi ki az utazás valamint a búvárkodás és sikerült olyan társat találnom - feleségemben - aki szintén nagy rajongója ezeknek a dolgoknak. Rendszeresen szervezek utazásokat és elég nagy ismerettel rendelkezek ázsiai célpontokra vonatkozóan.